Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a nonprofit szervezetek (alapítványok, egyesületek, szövetségek stb.) hasonló kihívásokkal küzdenek, mint a KKV-k vezetők. Pl: donátorokat szerezni vö. ügyfélszerzés, delegálás, önkéntesek motivációja vö. dolgozók motiválása, küldetés, célok megfogalmazása, gazdálkodás, szervezettség, stb.

Úgy döntöttünk, hogy mi természetben támogatjuk a jelentkezőket, a munkánkat, az időnket és a lelkesedésünket adjuk – kvázi adományként. 2017 őszén pályázatot hirdettünk NONPROFIT szervezetek számára. 52 pályázónk volt, közűlük 10 lett az ügyfelünk, aki vállalta, hogy Ő is áldoz az idejéből a változásokért, a saját fejlődéséért.

Vannak, akik gyerekekkel foglalkoznak, vannak, akik ifjúsági programokat szerveznek. Van, aki szabadidő értelmes eltöltésére ad alternatívát a tanyavilágban, van, aki betegszervezeti érdekvédelmirendszert működtet, van, aki drog-prevenciót csinál, van, aki hátrányos helyzetű felnőtteket segít a munkavilágába beilleszkedni, van aki kutyás egyesületet vezet. Sokszínű volt a paletta és a folyamat során nagyon sok ÉRTÉKES embert ismertünk meg a fővárosban és vidéken is. Sokan széllel szemben működnek, az önkormányzat támogatása nélkül és filléres gondjaik vannak. Jó hangulatú tréningeket csináltunk, mélyítő egyéni beszélgetéseket folytattunk, támogattuk a jelentkezőket 6-8 alkalmon keresztül. Új lehetőségek, víziók, küldetések születtek, átalakult a szervezet, esetleg javult az alapítókkal a kapcsolat, vagy meg tudott válni egy olyan munkatárstól, akit nehezen engedett el, de volt, aki egy kiváló kiállítást szervezett, akadt olyan is, aki abban kért támogatást, hogy tovább tudja csinálni, megerősítést várt tőlünk. Most zajlik a program zárása és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk: Ez a támogatás sokkal több volt mindannyiunk számára, mintha pénzt utalunk volna a számlájukra.

Két visszajelzést szeretnénk megosztani:
[su_quote]Kedves Marcsi,

Biztosan nem véletlen, hogy épp most történt meg, amin már olyan régen gyötrődőm, hogy váltani kéne.

Mondtad, hogy gondoljam végig, miket tudnék csinálni, amivel pénzt tudnék keresni, vagy megélni belőle.

Azt gondoltam, hogy csupa olyan dolgot tudok, ami szép és jó, de egyikből sem lehet megélni. Tudok bánni az agyaggal, kézműves csoportot vezetni, tudok olvasni és erről emberekkel beszélgetni, esetleg meg tudok hallgatni másokat…

Amikor már kezdett a – még jelenlegi – munkahelyemen a főnököm hatalmaskodása egyre kétségbe ejtőbbé válni, karácsony előtt tudtam meg, hogy megüresedett egy hely egy alapítványi intézet nappali ellátó klubjában, ahol pont ezeket a dolgokat kell csinálni. Egy kedves régi családsegítős kolléganőm vezeti, felhívtam és emlékezett rám, s nagyon örült, hogy érdeklődőm.

Szeretnék még majd hírt adni róla, ha elindul az új munkám. Írhatok-e, vagy beszélhetünk-e még? És köszönöm az eddigieket is, sok részed volt benne, hogy ezt a nagy lépést meg tudtam tenni![/su_quote]

[su_quote]Szia, Judit!

Ez volt az első év, hogy csak irányítottam, ha kellett tanácsot adtam, döntöttem helyzetekben, de nem mentem bele a részletekbe, nem dolgoztam excel táblákkal.

Nagyon hálás vagyok kollégáimnak, ilyen szépen dolgoztak, megbíztam bennük, és senki sem élt vele vissza.

Köszönjük a pályázóknak a lelkesedésüket, munkájukat és bizalmukat.[/su_quote]

 

Preiner Mária és Sarkadi Judit, mi alkotjuk a P&S Coachműhelyt.