Kedves Olvasó,
jól emlékszem, hiszen csak két év telt el azóta, hogy gombóccal a torkomban, izzadó tenyeremet rejtegetve, de szilárd elhatározással a szívemben léptem át az új munkahelyem küszöbét. Végre olyan munkahelyet szeretnék, ahol önmagam lehetek- gondoltam magamban-, ahol hatást gyakorlatok a munkatársaimra, a környezetemre, ahol értékelnek engem, és a bennem rejlő tudást, lehetőségeket.
Nem telt el sok idő és azt vettem észre magamon, hogy szivacsként szívom be a Vezetőm szavait, érdekel minden, ami szervezetben történik és HR asszisztensként a lehetőlegtöbbet akarom kihozni magamból! Emlékszem, hogy még a legapróbb feladatnál is hosszan beszélt hozzám, hogy megértsem a munkámat és átlássam az információk komplex rendszerét. Lehetőséget adott utána olvasni HR területeknek, jó gyakorlatoknak, konferenciákon részt venni és kérdezni, kérdezni! Ugyan a Corvinuson széleskörű tudást kaptam, mégis a Vezetőmnek és a Munkatársaimnak köszönhetem, hogy HR vezető lettem! De ne szaladjunk ennyire előre! Képzeld el, hogy nincs olyan területe a HR-nek, amivel ne foglalkozhatnál, hogy szinte egy év sem telt el és HR folyamatokat dolgozhatsz ki, sőt Te írod a cégcsoport HR kézikönyvét. Az első igazán jelentős elismerést az IV. országos csapatépítő nap megszervezésért kaptam. Hitetlen élmény, amikor százhatvan munkatárs állva tapsol meg a nap végén, majd HR vezető és vezérigazgató egy százezer forintos jutalmat ad át. Nem állítom, hogy néha nem fáradok el, vagy nem ráncolom a homlokom, de a tudat, hogy a munkatársaim kedvesen szólnak a telefonba, amikor hívom őket, hogy mindig segíteni tudok nekik az feledteti. 2018-ban azt gondoltam, hogy nem hihetek a szememnek, amikor engem választottak az Év munkatársának csaknem száznyolcvan jelölt közül. Sikerült! Hatást gyakoroltam – gondoltam. Végig hittem, hogy Vezetőm irányítása alatt még jobb munkahellyé válhatunk és van értelme a munkámnak! Tavaly nyáron egy szociometria felmérést végeztünk, amely arra is alkalmas, hogy információt kapjunk a vezetőinkről, utánpótlásukról. A munkatársaknak azon személyeket jelölték meg a hálózatelemzés során, akik véleményére figyelnek, elkötelezettnek látják a szervezet iránt és proaktívan adnak visszajelzést. Ott voltam a listán, én a Hr asszisztens, még hozzá az előkelő tizenötben. Hogy lehet ez kérdeztem magamtól? Pár hónappal később kaptam meg a választ egy tréningen: a vezetés választás, nem pozíció kérdése. Valójában az gondoltam, hogy azért vehetek részt a vezetőknek szánt tréningen, mert a Vezetőm motiválni szeretne és tétován álltam minden feladat előtt. Hogy oldjam meg, ha nem is vagyok vezető, nincs is csapatom! Akkor oda lépett hozzám a tréner és azt mondta, de Julcsi, Te az vagy! Itt mindenkit vezetsz, hiszen Téged választottak. Akkor gondolkodtam el azon, hogy amíg én legjobb tudásom szerint csak a munkámat végezem, addig mások ezt, más szemmel nézik és értékelik.
Számít az, amit mondok és teszek, amely óriási felelősség! A tréningről hazafelé a felajánlották számomra a HR vezetői pozíciót, aminek hallatára záporoztak a könnyeim. Olyan vezető helyébe léphettem, aki inspiráló, a munkáját szenvedéllyel és szakértelemmel végezte és örülök, hogy Operatív igazgatói teendői mellett is támogatja a fejlődésemet, munkámat!
Egy vezető mesél, ezért fogadjátok szeretettel az én történetemet.
Júlia