Kérlek, meséld el vállalkozóvá válásod/vállalkozásod történetét:
2019 szeptemberében lettem vállalkozó, ezt megelőzően pedagógusként és pszichológusként végeztem, 6 évet töltöttem el német nyelvtanárként egy gimnáziumban, majd gondoltam egy merészet, és a multik világába vetettem magam. Az itt eltöltött 10 év alatt a legkülönfélébb ügyfélszolgálatos munkákba láthattam bele az IT területtől az autókölcsönzésig. 3 évig csoportvezetőként is dolgoztam, a csapatom létszáma tartósan elérte a 35 főt, de végig azt éreztem, hogy valami hiányzik. A vezetői kinevezésemmel egyidőben coach-hoz jártam, hogy az új szerepemben megerősödjem, és ez a művelet annyira jól sikerült, hogy 2019-ben magam is elvégeztem egy business és life coach képzést, és még abban az évben fejest ugrottam a vállalkozói létbe. Életem egyik legjobb döntése volt.
Hogyan élted meg vállalkozóként/vezetőként a női szerepeidben a 2020/2021-es pandémiás helyzetet?
A 2BT Coaching nevű társulásban Endrődi Annával együtt dolgozom, rengeteg érzelmi többletet adott, hogy a hirtelen támadt űrt és a sokkot, amit a bezárások és az ügyfelek elmaradása okozott, meg tudtam osztani. Az alkotás számomra mindig biztos kapaszkodót adott, így nem csupán az örömömet, de minden félelmemet, bánatomat és szorongásomat is bele tudom csatornázni az elkészülő ékszereimbe. Ekkor készíttettem egy webshopot és stratégiát készítettem a közösségi felületeken történő kommunikációra. Az elmúlt másfél év alatt közel 30 együttműködésre kértek fel ékszertervezőként. Az eredmény hazai és külföldi divatmagazinokban való megjelenés, tévés szereplés, írásos publikációk és a törzsvásárlói kör szilárd kialakulásában mérhető. Tartok ékszerkészítő workshopokat is, illetve kifejlesztettem saját art coaching eszközömet, amely az ékszercoaching névre hallgat.
Hogyan reagáltatok a vállalkozásban/csapatban a Covid okozta helyzetre?
A kezdeti pánik után a 2BT-vel elkezdtünk önkénteskedni, pro bono coaching üléseket vállaltunk azoknak, akik a pandémia miatt elveszítették a munkahelyüket. Ezzel párhuzamosan én azt éreztem, szükségem van a kézzelfogható és anyagiakban is mérhető sikerre, és azt a meglepő felfedezést tettem, hogy a bezártságban a nők az esztétikumhoz fordulnak. Sokan lepték meg magukat idehaza és külföldön is születésnapjuk alkalmából vagy csak úgy a sujtásékszereimmel. Úgy érzem, sikerült inspirálni magamat és másokat is ebben a mindenki számára ismeretlen és félelmekkel teli helyzetben, és megmutathattam, hogy a művészet az a belső forrás, amely ismeretleneket is egy szempillantás alatt barátokká kapcsol össze.
Videó: https://youtu.be/Z1QOAY2E-JA