Nagyon sok félelem és aggódás és ellenérv kísérte a vállalkozóvá válásom útját 3 évvel ezelőtt. Sok nehézségbe, akadályba ütköztem, sokkal bonyolultabb volt elindítani és fenntartani a vállalkozást, mint gondoltam. Újabb és újabb tanulási folyamatok, leckék, bukások… De sose adtam fel. Valahogy legbelül mindig éreztem, hogy ez az én utam, ez a szerelme az én szabad és szárnyaló lelkemnek.

Sokkal inkább ösztönből jön a fotózás, a lelkem mélyéről, mint egy szimpla ‘munka’.

Rengeteg mélypontom volt ezek alatt az évek alatt, amikor egy hajszál választott el attól, hogy feladjam. Aztán valami mindig továbblendített. Tanultam, képeztem magam folyamatosan.

Két nagy álmom volt a vállalkozással kapcsolatban. Az egyik, hogy legyen egy közösség, akihez tartozhatok, akik megértik a fotós szakma nehézségeit, akikkel nem versenytársak vagyunk, hanem barátok és támogatók.

A másik pedig, hogy elérjem azt, hogy a ‘megrendelőim’ ne azért jöjjenek hozzám, mert szeretnének egy fotósorozatot, hanem azért jöjjenek hozzám, mert az én képeimen szeretnék viszont látni magukat, az én szememen keresztül szeretnék látni magukat.

Az egyik megvalósult, mikor tavaly tavasszal elmentem egy olyan fotós táborba, amit két nagyon jó nevű fotós tartott, és igazi közösséget kovácsolt (és azóta is ezen dolgoznak) belőlünk néhány nap alatt.

A másikon pedig nap mint nap dolgozom, és azt hiszem jól haladok.

És ahogy az Emlékálmodó fejlődik szépen lassan a maga ütemében, úgy jövök rá, hogy én is fejlődöm.

Lelkileg, önismeretben. Sőt, együtt fejlődünk. Mert összetartozunk. Ez nem csak egy vállalkozás, amiből megélek. Ez a lelkem.

És olyankor érzem, hogy jó úton vagyok, amikor ismeretlenül kapok egy ilyen üzenetet:

[su_quote]Nagyon gyönyörűek a képeid, mindig csak ámulok rajtuk.[/su_quote]

[su_quote]Az Emlékálmodó név annyira illik az egészhez, amely letisztult és igazi.[/su_quote]

[su_quote]Sugárzik az érték a munkádból, folyamatosan azt az energiát érzem, amely pozitív és ad a világnak. Szerintem ehhez elengedhetetlen, hogy az ember saját magával is hasonlóképpen legyen.[/su_quote]

[su_quote]Az ember csak azt tudja továbbadni, ami benne van. Úgyhogy csodás ember lehetsz, aki sokat ápolja azt, ami odabent van.[/su_quote]